Haiku

Hatodik tízszavasom@VIII. SPVP

Murmur Bede jóllakott mámorában,
szedett-vedett makiverme magányában
lepedőjébe burkolt hetyke mélájában
bőrbe rakott extra mézes söpredékét
majszolgatta még egy picit, hogy
úgy elnyúljon az a gonosz mutató
ahogy szíjparcellán húzza a kombájn
aranyból fonott édes kalácsát,
azt a békebeli finom szolgát.

Murmur Bede ezúttal mégis jóllakottan
heverészve álmodozott árvalány hajlatokat,
eretnek légyottok kríziseit, szamócázó hűs udvarokat.

Eretnek – gondolta Stirlitz. És ígéretét megtartotta.
Indifferentizmus – gondolta Murmur Bede, és horpasztott tova.

@ VIII. Slam Poetry Veszprém

Ötödik tízszavasom@VII. SPVP

Szegélyköves flaszter szól halkan
suttog alább
diszkrét szemerkélő áztatja amott
gubózó állat kecskeszakállát
ereszcsatornák számolódnak, ahogy
a sör hull az asztal alá.

Szegélyköves flaszter szól halkan
nyárson süt a Hold
Tárt ablakban tollpárna vakkant
tapodtat megállok
fülledt randizóna -- figyelmem
után kapkod

Szegélyköves flaszter szól halkan
bugyuta félszakállú gubók
suttognak alant
nekik édes mindenük! kukából
pattant intim tolltartó szerelmük
valóságos ara

Szegélyköves flaszter szól halkan
holt lapokkal ultizik velem
kikaphatnék - ő nem nyer
kultúra a zsebemben
Ő az emeleten rám vár, illúziót
de rég eltemettem

Szegélyköves flaszter szól halkan

@ VII. Slam Poetry Veszprém

/A köv. téma: lapzárta./

Vizigót vasárnapok

Mi nem a vizigótok köztársaságát akartuk felépíteni
(Danton)

a vizigót köztársaságban csönd van
a vizigót köztársaságból édes rádiózene szivárog
a vizigót köztársaságban rádiózene van
a vizigót köztársaságból édes csönd szivárog
terebélyes elhanyagolt gáztűzhelyasszonyok
álmodoznak a vizigót köztársaságban
samottszínűre érett rózsáikból
csöpp savanyédes tej buggyan olykor
vízcsapférjeik nyitvafeledten
száraz horkanásokkal alszanak

a vizigót köztársaságban nyitva vannak az ablakok
enyhe szélben leng-nyikorog
a vizigót köztársaság valamennyi ablaka


Petri György

Sikoly V#1

Rendes lány, tisztességes családból. Virág-árus-lány! Ha egyebet nem mondanék, túláradóan tömény aromájú romantikus kép maradna, de mondok: két bágyadt, ingó lélek nárcizálja egymást. A férfi közönséges felépítményéről apró női búk és örömkék tengernyi sorjái perjéznek. A nőben égig búsuló gáthegyek lesnek farkasszemet egymással. Fittyet hányva az úgynevezett valóságra. E baljós köldöknézésben minden mi nem ő maga, viszonylagos, relatív és bökőn zavaró. E baljós köldöknézés nem mesél, hanem staccatoban jajkiált. Az erdő elnyeli. Elfér hatalmasságában.

Negyedik tízszavasom@VI. SPVP

Fiumei franciakrémesem szopogatom;
passzív ellenállással, szelénnel horgolom
Sartre bűntől görcsölő szavait;
szerzőit, savának torkos éhezőit vádolom
instant repülő ajvákommal
melyeket keresetlenségükben
is tüntetőleg hányok e sehonnan sem
való vízvezetékszerelő pecsétes zsebébe.

Kellemetlenség, mizéria voltam bűnöd miatt
fedetlen bocsánatom koszos tapéta, kórlap.
Így távoztam Fiumébe polipropilén maszkban
melynek vonásai ezúttal élethűbben hatnak
elébe a khaki hógolyókból szövött álmoknak.

Véletlen volt, pedig akartam.
Egy hamvas szál sakkot kaptam.
És még pár bábu állva ekézi végig a jövő telet.

De addig itt Fiumében
a krémesem nem hagyom!

@ VI. Slam Poetry Veszprém

A leghosszabb nap (film), és az után

PAUL VERLAINE: ŐSZI CHANSON

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

Tóth Árpád fordítása

* * *

Születés - kis Cathrine (Búcsú a fegyverektől), kis András a menzán, kis Jövőm - szabadlábra kerültök
Kocsma - kifordul a koravén iszákos s próbál disztingválni

Sophie Marceau@Kémnők; francia kettőskereszt (?)


S tegnap:

a királyság menő

Harmadik tízszavasom @ IV. Veszprémi Slam Poetry

Nyelvem ma fülcimpám hegyén
Szelel a lég, seggem puszpángon
Térkép e táj, repül alattam
Suhan a táj, bulldogra ugattam
Harap és fáj, nyomasztó migrén
Sárkány és tűz, lángol és néz
Kertipartyba rúgtam, jómód hegyek, gempa
Ótestamentumot is megélt granpa
haragja repül felém, üstökös

Negatív a képkeret, ma nem vagyok hős.
Exhazám, Ruhr-vidék, szerettelek!
Újnak olyat keresek, hol nem divat a szén,
Sőt, bejön a lányoknak csonkig égett sertém.

@ IV. Slam Poetry Veszprém


Ponyvalegény

Veszprém, ím e hírnév
új hóbortok, friss morzsák
csillagfényes sziluettjét
sercegő iros-papíros
rímeink fonják
dolgos kacsók hímzik
reptetének múzsák dalát.

Hány és mennyi szempár
ragyog bár, de kedves urak
ha koncepció nem áll,
őrült a gondolat és slampos
szpot, fény, ár, birok,
enyhe entry, s mi rezidál,
hódítatlan liliomok.

Itt Séd felett, s Vár alatt
ily helyütt - Nomen est omen!
nem véletlen, mi vár
e bárkában kettő-kettő.
Szalonpoéták vagyunk,
millibár olvasmánnyomás


Mégis Cupidó minket bámul.



Az utolsó versszakot csak a verseny kedvéért írtam meg iszonyat erőltetve. Sehogy sem ment. Jót fog neki tenni, ha egyszer újra összerakom. Addig marad ilyen sánta.


Elgondolkodtató, hogy szinte muszályból alkotni silányat. Tehát előre nálam jobbak, előre! A következő augusztus 27-én lesz. Témája, a kéjgyilkos.

Második tízszavasom @ III. Veszprémi Slam Poetry

Rettenetes bakancsa trappolva lép!
Korom mentéje, darutolla rég-időköt idéz.
Menyecskéje, porszem gyöngye reszket, maj' le petéz,
mi neki koriander, urának a kelevéz.

Leventéje karrierje azomban cérnaszárró' pattan,
a hadnagy tehéncsöcsbe se néze, nemhogy Antant.

Íly szégyenét mossa jóféle Szent-György hegyivel
Kutyaütő mérgét Bukfencén torla - bordába rúga:
Ej, mihaszna dög, vadászebnek vertelek, s lettél balga öb!

(+kutyaütő - beletéve utólag)

@ III. Veszprémi Slam Poetry

A vonatok távoznak és sosem térnek vissza

A vonatok távoznak és sosem térnek vissza. Sem új áruval, sem a régivel.
Posztom keletre néz. Ahol a nap úszik íves pályán fel az ég kékére.
Édes manna hull, kénye nem olt mit. Kalyibám csöndje óvón borít.
Kabócák, tücskök, a talpfák erdeje virágmezőn át mutat a végtelenbe.
Napszítta meleg illat kábít, és teszi ízessé száraz kenyerem.

A vonatok távoznak és sosem térnek vissza. Megrendelőim morcosak.
A vonatok távoznak és sosem térnek vissza.

Első tízszavasom

Végletes énbeteg létem ma permutál
vegyes szilvától béget nyelvem-e
kéretlen Rorschach-tesztem elvétettem,
Pedig égre-földre esküt tettem:
végre szemem szalutál, amit lát,
nem más, mint egy kialudt hamutál!

Lettem részeg zubbony-vesztett gyorsvonat-szökevény
Elmém kiszállt, száraz
volt legott neki e teli felespohár.

Ravasz mód hirtelen rábuktam
Lött vón karvaj-orrom! –
Most nem lönne kirakat-mód
nagy púp molylepke antennámon.

Rímem legyen veletek, hálás fülek,
Bár kicsit félek, legyen most egy hatásszünet.

Mirétekért és fárasztó kérdéseitek válaszáért tessék a Slam Poetry Veszprémet vallatni.

Első sánta szonettem

I.

Ich bin kein szőke,
németül nem beszélek –
az a veszély nem fenyeget,
hogy szempilláid rám rebegjenek.

Rideg való rémálom bár
egy álnok ollós vad
hölgy-skorpió már
egyszer belém mart,

Szívem e méregtől
nehéz, kórja méla bú;
új liliomra még holt
ím dobban, s vére csordul.

Bár lírám húrját zord éj húzza, még élek –
Hej, az világégésről neked szívvel regélek!



ihletem forrása: http://k-k-s.blogspot.com/2009/05/100xreina-nicolasa.html

Valamint:

„Én igazából abban hiszek, hogy meg kell tanulnunk dolgokat az életünk során. Nem abban, hogy van egy sors, amit, bármit csinálunk, nem kerülhetünk el, hanem azt, hogy a jó és igaz élethez, a mennyhez sokféleképp el tudunk jutni.

Pl. meg tudjuk tanulni a mennybejutáshoz való leckét, hogy a házasság szent, hogy megcsaljuk a férjünket, tönkretesszük a családunkat, aztán ráeszmélünk, meg úgy is, hogy szenvedünk attól, hogy másba vagyunk szerelmesek, de megértjük, hogy nem lehet, aztán ezért "jutalmul" elmúlik a szerelem egy idő után, vagy ha nem is, hát mindenesetre erkölcsösen és igazul éltünk, és nem okoztunk senkinek sem fájdalmat. A családunk, azt hiszem, megér ennyi szenvedést.

Vagy persze nem eszmélünk rá, és akor meg szivacs, szó szerint, hatalmas, nedves, mindekire kiterjedő, óriási szivacs, lenyom, és kész...”

előtte

Csélcsap, nyegle, siheder, tejfeles...
Mert már előtte is volt idő.
De milyen idő!
Holdkóros, renyhe, rothadt, sápadt, elkényelmesedett.
Tán nem is idő volt az, hanem maga a halál.

Árva madár, mit keseregsz...

Árva madár mit keseregsz az ágon,
Nemcsak te vagy árva a nagyvilágon.
Nekem sincsen édesapám, sem anyám,
A jó Isten mégis gondot visel rám.

Árva vagyok, a jó Isten is látja,
Árvaságom minden madár siratja.
Örüljek-e búsuljak-e, nem tudom,
Lesz-e nékem még valaha víg napon?

(népdal)

nye

A függöny, bögre - nem a kávé, nem a szél!
Libben, hörpen, enyhén old. Megfog, félretol.
Eleven mosolyod,... azt hittem ott hagyol!
A kockás abrosz - nem a portás,..:) és ez a lány!

Nem a függöny, nem a kávé - libben, elvesztem!
Végre, jobbra néztem, mámoromban bevégeztem.


A vége még kicsit gyenge, azt még vmikor átírom.
Amúgy ihlet innen: http://gojokfoldje.blogspot.com/2009/03/szerelem.html

Dolgozom

Dárdarázó Vilmos
XCVI

Ez szid: Kár, hogy ifjú s könnyelmű vagy!
Az véd: Kecsed a könnyed ifjúság!
De, bájt s hibát, csak szeret kicsi, nagy:
Báj lesz a hiba, ha a te hibád.

Mint trónoló királynő ujjain
Hitvány kövek is gyémántként igéznek,
Amit szem benned rossznak látna, szín-
Igazként igazolhat az ítélet.

A bősz farkas hány bárányt csalna meg,
Ha bárányként forgathatná szemét,
Hány imádó követne tégedet,
Ha erőd s pompád mind kifejtenéd!

Nem, nem, ne tedd, mert szívem úgy szeret,
Hogy, mint magad, enyém a jóhíred.

Novalis - Himnus

...
Az éjszaka oltárán
a puha derékaljra
zuhannak az összefonódott testek
s a lángoló öleléstől meggyújtva ég
tiszta tűzként az édes égő áldozat.

Égesd el szívemet a szellem hevével
hogy bensőségesebben légiesen veled keveredjen
s hogy örökké tartson
a nászok éjszakája

J.E. - A szexus metafizikája p.119


A szerelem próbája
Bilincs és pillanatragasztó

Firka

a halállal nézek szembe
itt szuszog, érzem, a
levegő súlya most nehezebb

torkomat csomó szorítja
nem a régi vagyok
egymáson tengő darabok sora

fáj a lelkem, fejem ó
levegő sújtja
aranykori álmok magjait hordja

Egy nyergelendő sakti

Jászay-Horváth Elemér,
Dolce far niente

Édes semmittevés. Hő nyári délután.
Lankadtan lógó lombok.
Fakó lepkék, bolondok.
Nyujtózkodás az élet békessége után.

Régi verseket mondok.
Fekszem a fű között jóízűen, bután.
Nem ámúl most szemem szívdöbbentő csudán,
Nem bántanak a gondok.

Pedig szép életünk oly gyorsan elfut ám
És nemsokára tán halotti ágyat bontok
Egy őszi délután.

Keserves könnyet ontok
S elküldöm vágyamat, a végsőt és bolondot
Tűnő asszonyszemély, tűnő élet után.


És a többi: fragmentálódás, gyorsulás, tömegek diadala, kényelem...

„kellően kordában tartva kihasználható erők”