Fiumei franciakrémesem szopogatom;
passzív ellenállással, szelénnel horgolom
Sartre bűntől görcsölő szavait;
szerzőit, savának torkos éhezőit vádolom
instant repülő ajvákommal
melyeket keresetlenségükben
is tüntetőleg hányok e sehonnan sem
való vízvezetékszerelő pecsétes zsebébe.
Kellemetlenség, mizéria voltam bűnöd miatt
fedetlen bocsánatom koszos tapéta, kórlap.
Így távoztam Fiumébe polipropilén maszkban
melynek vonásai ezúttal élethűbben hatnak
elébe a khaki hógolyókból szövött álmoknak.
Véletlen volt, pedig akartam.
Egy hamvas szál sakkot kaptam.
És még pár bábu állva ekézi végig a jövő telet.
De addig itt Fiumében
a krémesem nem hagyom!
@ VI. Slam Poetry Veszprém
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése