2009. október 7., szerda
Sikoly V#1
Rendes lány, tisztességes családból. Virág-árus-lány! Ha egyebet nem mondanék, túláradóan tömény aromájú romantikus kép maradna, de mondok: két bágyadt, ingó lélek nárcizálja egymást. A férfi közönséges felépítményéről apró női búk és örömkék tengernyi sorjái perjéznek. A nőben égig búsuló gáthegyek lesnek farkasszemet egymással. Fittyet hányva az úgynevezett valóságra. E baljós köldöknézésben minden mi nem ő maga, viszonylagos, relatív és bökőn zavaró. E baljós köldöknézés nem mesél, hanem staccatoban jajkiált. Az erdő elnyeli. Elfér hatalmasságában.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
oldaladra tévedtem,
VálaszTörlésmeglepetésként ért e vers,
nem tudtam csakúgy röpkén elmenni mellette,
oly szépen öntötted szavakba.
„tévedtél” :)
VálaszTörlésEz volt kerek, és valamennyire közzétehető. Köszönöm a méltató szavakat.