– Baráttal, barátnővel jöttél?
– Szexi a felsőd; kár hogy rajtam nem állna ilyen jól.
Sztorizgatás, kapcsolatok, elvek és gyakorlatok, egy kibővített small talk. De talán az is súlytalanná teszi a találkozást, hogy ... de ott van a német kiskatona a francia városkában, stb.
Tartózkodom tőled, édes, mert nem tudok neked annyit adni, amennyit szeretnék. Tartok tőle, románcunk szánalmas bohózatba fulladna imigyen. – írtam, vagy írtam volna. Úgy tűnik más téma, de nem. Valóban van egy szociológiai, és egy kommunikációs rés.
„...Túl nagy hatalmat enged a magánynak. mi itt úgy próbáljuk az életünket szervezni, hogy minél ritkábban legyünk egyedül. Az ilyesmi megóv attól, hogy túl sok érzelmi hibát kövessünk el. Szerintem az elkötelezettség nem olyan valami, amit csak úgy meg lehet tenni, nektek kettőtöknek, mindenki mástól függetlenül. Be kell ágyazódnia valamilyen szociális szerkezetbe, egy társadalmi környezetbe, amelyben baj esetén megbízhattok. Az ember ugyanis társas lény. Sok kapcsolatra van szüksége.” – Ecotópia, p.56
„Az emberek nagyon lazák és játékosak egymással, mintha rengeteg idejük lenne felfedezni, kiaknázni minden kínálkozó lehetőséget. [...] Az emberek pimaszul kíváncsiak, ami sokszor összezördüléshez vezet. [...] ragaszkodik hozzá, hogy kapcsolatot teremtsen – kérdéseket tesz fel, megjegyzéseket tesz, erre őszinte választ vár, és kiabál, ha nem kap. Úgy tűnik azonban, hogy a legtöbb ilyen dühkitörés semmit sem jelent.” – Ecotópia, p.22
Az itthon szokásos vérremenő, elfajuló viták helyébe:
„Hiszen látod, mennyire nem értünk egyet mindenben egymással sem – csupán a legfontosabb dolgokban van konszenzus, a többi állandó vita tárgya. Mellesleg, éppen ez az öröm és jóérzés egyik fő forrása az egymással való viszonyunkban – megpróbálunk eltérő perspektívában gondolkodni, látni, hogy mások hogy élik meg ugyanazokat a dolgokat.” – Ecotópia, p.54
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése