(Az alábbi megjegyzésként született ide: http://k-k-s.blogspot.com/2009/04/mit-jelent-nektek-szerelem.html)
Könnyed bevezetőnek: „Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt: nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.”
A férfi: legyen erős és szerelmes!
A nő: legyen szép és szerelmes!
A többi a fentiek után jön.
A szerelem lételem. A nő, mint absztrakt ideál számomra maga a szerelem. -Ha megszemélyesül, az persze nagyon jó:)! Nő és szerelem nélkül is ember vagyok, férfi vagyok; de csak ennyi, és semmi más. Csak vagyok, létezem. Ez nem metafizikai tényszerűség –hiszen attól még lehetek hős, ha ugyan...–, hanem érzés plusz az igazság megközelítése.
Ám, mivel először is emberré kell válnunk, azután meg kell haladnunk emberségünket, a szerelem tüzében meg kell mártóznunk.
Fontos még éreznem, mikor aktuális ilyesmibe bonyolódni, és mikor nem. Most nem fedem fel magam, nem emelem meg páncélom sisakrostélyát. De az idő közöelg tán. Addig elvagyok a rámosolygok felebarátaimra gyakorlattal.
Ám a szerelem szüntelen harc, viadal. Héja-nász, küzdelem melyben az ellenfél talán inkább enmagamban lakik, mint ott kint.
És természetesen önfeladás. (Egy férfi hogy értelmezze ezt?) Nem! Önátadás. Vagy: „egy olyan mentális és fizikai állapot, amelynek során minden eltűnik bennünk, gondolkodásunkban, szívünkben, érzékeinkben...”
Számtalanszor éreztem, hogy a szerelem tűz, melyben égek. (És nem beégek. És nem kiégek.)
Még valamit? Folytassam?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A bűvös kérdés: "Megpróbáljuk együtt?"megtört szerelmek
VálaszTörlés